A M�GUS �TJA 

- Hallott�l m�r a m�gus �tj�nak nevezett tan�t�sr�l? – k�rdezte egyszer Merlin. 
Art�r felpillantott sikertelen t�zrak�si k�s�rlet�b�l. A t�zgy�jt�s neh�z m�velet volt a nyugati tartom�nyok kora tavaszi p�r�s reggelein. 
 - Nem, sohasem hallottam r�la – mondta Art�r r�vid gondolkod�s ut�n. – M�gusok? Arra gondolsz, hogy �k k�l�nleges dolgokat visznek v�gbe? 
- Nem, csak olyasmiket, amiket mi is tesz�nk – v�laszolt Merlin. Ujjainak egyetlen csettint�s�vel lobbantotta l�ngra az Art�r �ltal �sszegy�jt�tt apr�fa nedves halm�t, mert elunta a fi� �gyetlen k�s�rletez�s�t. Azonnal fellobbant a l�ng. Merlin ekkor kit�rta tenyer�t, �s ennival�t szerzett a puszta l�gb�l: k�t v�r�sesbarna burgony�t �s egy mar�knyi gomb�t. – T�zd ezeket a ny�rsra, �s s�sd meg! Mondta. 
Art�r mag�t�l �rtet�d�en b�lintott. Kb. t�zesztend�s volt, �s csak Merlint ismerte. Ameddig csak vissza tudott eml�kezni, mindig egy�tt voltak. Bizony�ra volt valaha �desanyja, de arc�t m�g halov�nyan sem tudta felid�zni. Megsz�let�se ut�n n�h�ny �r�val a feh�r szak�ll� �regember m�r �rv�nyes�tette a kir�lyi csecsem�re vonatkoz� jogait. 

- �n vagyok a m�gus tudom�ny�nak utols� �re – mondta Merlin -, �s tal�n te leszel az utols�, aki megtanulja azt. Art�r a ny�rsakat a t�z f�l� rakva h�tratekintett a v�lla f�l�tt. K�v�ncsi lett. Merlin M�gus lenne? Sohasem t�nt f�l neki. Kettesben �ltek az erd�ben �s a krist�lybarlangban. A barlang dereng�se adott nekik f�nyt. Art�r �gy tanult meg �szni, hogy hall� v�ltozott. Ha enni akart, megjelent az �lelem, vagy �ppen Merlin adott neki valamit. Nem �gy �ll a helyzet mindenkivel? 
- Tudod, hamarosan elm�sz innen – folytatta Merlin. - Vigy�zz, ne ejtsd azt a burgony�t a t�zbe! – Persze a fi� m�r bele is ejtette. Mert Merlin visszafel� �lt az id�ben, �s figyelmeztet�sei mindig t�l k�s�n �rkeztek, mindig csak az apr�bb balesetek ut�n. Art�r let�r�lte a hamut a burgony�r�l �s visszatette a z�ldell� f�r�l v�gott ny�rsra. 
- Sose b�nd, majd az lesz a tied! – mondta Merlin. 
- Mit �rtesz azon, hogy elmegyek? – k�rdezte Art�r.  Csak ritka alkalmakkor j�rt a k�zeli faluban, amikor Merlin piacra ment, de ilyenkor a m�gus el�vigy�zatosan mindkett�j�ket vastag, csukly�s k�p�nyegbe �lt�ztette. Mivel a fi� j� megfigyel� volt, nyugtalan�totta az, amit m�sokn�l l�tott. 
Merlin k�l�n�s, bandzs�t� tekintettel n�zett tan�tv�ny�ra. – A mocs�rba k�ldelek, vagy – ahogyan a haland�k nevezik – a vil�gba. Az�rt �riztelek meg ennyi �ven �t a mocs�rt�l, hogy olyasmire tan�tsalak, amit sosem szabad elfelejtened. – Merlin hat�ssz�netet tartott, majd folytatta – A m�gus �tj�ra. 
Miut�n kiejtette ezeket a szavakat, hossz� ideig egyik�k sem sz�lalt meg, ahogyan ez r�gi bar�tokn�l m�r csak lenni szokott. Szinte egy�tt l�legzett az �regember �s a fi�, s �gy Merlinnek �reznie kellett, milyen nyugtalanul, ketrecbe z�rt tigrishez hasonl�an v�gtatnak Art�r gondolatai. 
Elk�lt�tt�k az �tket, �s a fi� elment, hogy megmosdjon a barlang alatti az�rk�k tavacsk�ban. Amikor visszat�rt, Merlin a kedvenc szikl�j�n napozott (b�r a napoz�s kifejez�s saj�tosan �rtend�: a boglyas felh�k �pp csak annyira ny�ltak meg, hogy egyetlen napsug�r �thatolhasson a f�k koron�j�n, �s el�rje a m�gus h�feh�r haj�t).  Ekkor sz�lalt meg el�sz�r a fi�: - �s mi lesz veled? 
- Velem? Ne l�gy bek�pzelt!   Eg�sz j�l elleszek a seg�ts�ged n�lk�l is, k�sz�n�m.  – Amint r�vid visszav�g�sa v�g�re jutott, Merlin m�ris �rezte, nagyon megb�ntotta a fi� �rzelmeit.  De a m�gusok nem sz�vesen k�rnek eln�z�st. Ekkor egy sz�p, feh�r k�risb�l k�sz�lt �j jelent meg Art�r el�tt a f�ld�n, aki buzg�n lehajolt �rte, �s r�gt�n kezdte felh�rozni. Saj�t jelrendszer�ket ismerve, ez volt az �regember bocs�natk�r�se. 
- Nem magam miatt agg�dom – folytatta Merlin -, hanem a tud�s elveszt�se miatt. Mint mondtam, tal�n te leszel az utols�, aki megismeri a m�gus �tj�t. 
- Akkor majd gondoskodom r�la, hogy el ne vesszen! – �g�rte Art�r. 
Merlin b�lintott. Aznap m�r nem besz�lt a m�gus �tj�r�l �s sz�mos tov�bbi napon sem. Azt�n egy j�niusi reggelen Art�r arra �bredt, hogy feny�t� �gy�t h� bor�tja. Didergett �s fel�lt. �zb�r takar�j�r�l feh�r h�pelyheket s�p�rt a leveg�be. 
- Azt hittem, ezt csak decemberben csin�lod – mondta. Merlin nem v�laszolt. N�m�n �llt a t�borukat bor�t� h�ban. Valami furcsa termett el�tte: egy nagy szikladarabb�l ki�ll� kard. A hideg ellen�re egyetlen h�pihe sem tapadt a k�re, az �tl�bnyi ragyog� damaszkuszi ac�lb�l kov�csolt penge ragyog�an szikr�zott. 
- Mi ez? K�rdezte Art�r. A k� l�tv�nya m�lyen felzaklatta, de fogalma sem volt r�la, mi�rt. 
- Semmi – v�laszolta Merlin -, csak eml�kezz r�! 
Egy perc m�lva a kard �s a k� elhalv�nyodott, s mire Art�r visszat�rt a reggeli mosd�s�b�l, a tiszt�son ism�t meleg volt, a h�pih�k elolvadtak a ny�ri nap meleg�ben, �s a k�, mint �lom, elt�nt. A fi�nak s�rhatn�kja t�madt, mert meg�rtette: a jelen�s Merlin b�cs�j�t jelezte, a b�cs�t �s az eml�keztet�st. 
Art�r tov�bbi �let�nek esem�nyeit j�l ismerj�k a legend�b�l. Egy havas kar�csonyi reggelen, Londonban a k�be szorult kard csod�s m�don �jra megjelent a katedr�lis el�tt. A templomb�l kij�v� t�meg meglepet�s�re kih�zta a kardot, �s ezzel meg�rdemelte a kir�lys�got. Hossz�, elkeseredett harcot folytatott ellenfeleivel a tr�n�rt, majd kir�lyi sz�khelyk�nt megalap�totta Camelotot. Napr�l napra, �letre v�ltotta a m�gus �tj�nak titkait. Hal�la ut�n t�rt�nelmi figur�v� lett. A k�s�bbi korokra maradt, hogy el-elt�prengjenek azon, mit tan�tott Merlin a kis tan�tv�ny�nak az erd�ben t�lt�tt �vek sor�n, m�g miel�tt Art�r a k�h�z l�pett volna, hogy a dr�gak�ves markolattal egyben a sors�t is megragadja. 
Azut�n Camelot elesett, �s r�vid id� alatt szertefoszlott Art�r vil�ga. Az orsz�g visz�lykod�sba �s tudatlans�gba s�llyedt. Merlin – j�slat�nak megfelel�en – fajt�ja utols� k�pvisel�j�nek bizonyult. Ut�na nincs t�bb m�gus a nyugati kult�r�ban. 
De Merlin sohasem hitte, hogy a m�gus �tj�nak sorsa a t�rt�nelem alakul�s�t�l f�ggene. 
- Amit tudok, az a leveg�ben van – szokta volt mondani. – L�legezz, s m�ris jelen lesz! – A m�gusok id�tlen dolgokat ismernek, �s ennek megfelel�en tud�suk t�rh�za k�v�l van az id�n. Az �sv�ny nyitva �ll. B�rhol kezd�dhet, nem vezet sehov�, m�gis igaz. Mindez kibontakozik sz�munkra is, ha Merlint hallgatjuk. 

www.samirah.ow.hu